Évek óta mondogattam a szemészeti vizsgálatok alkalmával, hogy újabban kissé homályosnak találom a szemlencséimet, hogy különösen éjszakai vezetésénél a szemejövők rosszul beállított fényszórói zavarják a látásomat. A doktornő megnyugatatott, jelentéktelen elváltozásról van szó, ez nem szürkehályog. Kíváncsi természet lévén több alkalommal megkérdeztem, mi okozza? A válasz mindig ugyanaz volt: “Sajnos nem tudjuk, több ok állhat a háttérben.”
Először egy idegtudományról szóló könyvben olvastam a glikációról és arról, hogy a magas vércukorszint összefüggésben lehet a szürkehályoggal. Legújabb olvasmányomból az is kiderült, a jelenség már az 1960-as évek óta ismert.
Azóta eltelt több mint 50 (!) év, de a szemészeket elfeltejtték értesíteni…
Az 1960-as évek óta ismert, hogy a glükózmolekulák bizonyos fehérjemolekulákhoz kötődnek az állatok és az ember testének sejtjeinek normális működésének részeként; az folyamatot a fehérje "glikozilációjának" vagy "glikációjának" nevezik.
Az elmúlt öt évben azonban kutatók felfedezték, hogy a cukorbetegeknél, sőt olyan nem diabéteszes embereknél, akiknek abnormálisan magas a vércukorszintje, a glükóz a proteinmolekulákhoz ellenőrizetlen módon kötődik hozzá, ami súlyos következményekkel járhat. Mint mindig a biokémia esetében, a glikáció részletei persze bonyolultak. Eredményeiket nemrégiben áttekintette Anna Furth[9] aki azt találta, hogy ha a glikáció ellenőrizetlenül zajlik a magas vércukorszint miatt, abnormális fehérjék jönnek létre, amelyek hibás szövetszerkezethez és olyan gyakori rendellenességekhez vezethetnek, mint a csontritkulás, az érelmeszesedés és a szürkehályog. Dr. Furth írja:
A glikáció káros hatással lehet a testünk különböző funkcióira – a zsír és koleszterin anyagcserére, a vérrögképződésre, intracelluláris és extracelluláris stabilitásra . . . A vese-, keringési és neurológiai problémák a cukorbetegség szövődményei közé tartoznak, az érbetegség gyakran a halál fő oka. A szürkehályog gyakori. Sok ilyen probléma három hosszú élettartamú fehérje - a kollegén, a mielin vagy krisztallin - glikációjára vezethető vissza.
(A kollagén az ízületek, az ínszalagok és a kapcsolódó hordozószerkezetek fontos összetevője, a mielin az idegeké, a krisztallin a szemlencséé.)*
* Forrás: Walter W. Yellowlees: A Doctor in the Wilderness, Pioneer Associates (Graphic) Limited, Old Sawmill, Camserney By Aberfeldy, 2001
9. Anna Furth, 'Sweet Peril for Proteins', New Scientist, 1602, vol. 117 (1988), pp. 58-62