Tibor barátommat, aki kettes típusú cukorbeteg volt akkoriban, hosszas beszélgetésünk közben érte az ebédidő. Érdeklődéssel figyeltem a szakemberek által számára betanított rituálét:

1. Mérés. Eredmény: vércukorszint 6,4.
2. Az ebédhez előírt inzulin beadása.
3. Az előírt étkezés betartása: 1db érett alma, 1db margarinos-szalámis zsemle.

Tibor együttmúködő volt: akkor is, azelőtt is betartotta az Magyar Diabetes Társaság által* ajánlott "ökölnyi" szabályt és az étkezésenkét előírt 40-60 gramm szénhidrátbevitel követelményét is. Hogy évek óta 130 kiló volt a testsúlya? Hogy 100 méternél többet nem tudott gyalogolni? Hogy annyira agyon volt gyógyszerezve, hogy szinte semmilyen önálló cselekedetre nem volt képes? Apró egyéni probléma. Próbálkozzon erőteljesebben!

Ismét egy széles körben eltrjedt, megingathatatlan, téves feltételezés, melyre háziorvosa, diabetológusa, dietetikusa kezelést, tanácsadást alapoz. Richard Feinmann kiderítette, hogyan kezdődött:

Az a szám, amit a szakirodalomban a szervezet glükóz iránti igényeként találunk, 130 gramm / nap.

Ennek a számnak furcsa története van.

George Cahill klasszikus tanulmányában az éhezésre adott válaszról^[56] azt találták, hogy ezt a mennyiségű glükózt az agy normális körülmények között fogyasztotta el, vagyis még mielőtt elkezdődött a kísérlet éhezési fázisa. A kutatók azonban azt találták, hogy néhány napig tartó éhezés után ez a mennyiség lényegesen lecsökkent, 50 gramm / nap körüli mennyiségre, de az nyilvánvalóan nem az étrendből származott, mivel éhezés alatt mérték.

A táplálkozási szakemberek azonban valahogyan felkapták a 130 g / nap alapértéket, ami valójában az éhezés előtti érték, és úgy kezdték tekinteni, mint tápanyagbeviteli alapkövetelményt. Cahill elmondta kollégámnak, Gene Fine-nak, hogy mire rájött, hogy ez történt, már túl késő volt ahhoz, hogy bármit tehessen ellene.

Ez a hibás adat azóta is terjed a szakirodalomban azzal többé-kevésbé kimondott kiegészítéssel, mely szerint nemcsak hogy 130 gramm glükózra van szükségünk naponta, hanem annak az étkezésünkből kell származnia.**