Amikor Dr. Michel Eades*-t megkérdezték, miért változtatott az étrendjén, ezt mondta:

Egyszerű. Megnéztem azokat az embereket, akik a jelenlegi táplálkozási ajánlásokat követték 3 000 évvel ezelőtt, és feltettem a kérdést, mennyire voltak ők egészségesek?

Kiderül, az egyiptomiak voltak az első emberek a földön, akik azt az étrendet követték, amit nekünk ajánlanak manapság, így ők tökéletes vizsgálati alanyai az étrendnek. Ki sem kell próbáljuk tehát az étrendet, csak meg kell nézzük, egészségesek voltak-e az egyiptomiak.

„Az [Egyiptomi] étrend elsősorban kenyérből állt, friss gyümölcsből, zöldségből, halból és baromfiból, szinte nem tartalmazott vörös húst, olívaolajat használtak sertészsír helyett, kecsketejet ittak és ebből készítették sajtjaikat - ami valóságos nirvána a (modem) táplálkozási szakértők számára.’ Ha tehát ilyen a valóban egészséges étrend: ’gazdag minden olyan ételben, amelyről úgy tudjuk, elősegíti egészségünket és szinte teljesen hiányzik belőle telített zsír, a koleszterin (és a finomított cukor)’, ahogyan azt ma oktatják nekünk, akkor Eades szerint ’az ókori egyiptomiak örökké éltek vagy legalábbis hosszú, egészséges életet kellett hogy éljenek, és idősen, ágyban kellett, hogy meghaljanak. De így volt-e?”

Tehát ez volt az egyiptomiak étrendje:

• elsősorban szénhidrátok: kenyér, gyümölcsök, zöldségek, méz
• olajok: olíva, lenmag, pórsáfrány, szezámmag
• halak
• víziszárnyasok
• alkalmanként vörös hús

Semmi telített zsír, csupa egészséges étel, amiről csak álmodhatunk…

És íme, igy néztek ki:

Látható, hogy elhízottak, és rendelkeznek – azzal, amit majd bemutatok Önöknek – „inzulin hengerrel” [a köldök magasságában a derék körül], ez mutatja, hogy ezek az emberek inzulinrezisztensek, minthogy magas szénhidrát tartalmú az étrendjük, és láthatjuk még, amit Eades „férfimelleknek” nevez. Ez jellemző azokra az emberekre, akik inzulinrezisztensek és magas szénhidráttartalmú étrenden élnek.

Így néztek ki a fogaik:

A fogak jól jellemzik az illető egészségi állapotát, az adott népesség egészségi állapotát. Ezek nem egészséges fogak. Bemutatom majd, hogyan járulnak hozzá a gabonák a fogak romlásához.

És igen: a szívinfarktus első leírását az Ebers Papiruszban találjuk, Krisztus előtt 1550-ből. Az orvostudományban azt tanítjuk, hogy valaki más, Britanniában volt az első, aki leírta a szívinfarktust.

„ha egy ember szívét vizsgálod betegségét keresvén, és fájdalmai vannak a karjaiban, mellkasában és a gyomorszája egyik oldalán ... a halál fenyegeti őt.…”** Tehát ott a diagnózis, hogy az illetőnek szívbetegsége van, ami angina pectorisként vagy myocardialis infarktusként jelentkezik.

Kell hozzá némi képzelőerő, de itt láthatunk egy embert, aki hirtelen halált hal. Talán ez az első ábrázolása a hirtelen halálnak, és olyan fontosnak tartották, hogy reliefen is megörökítették.***

Amikor a paleopatológusok feltárták az egyiptomi múmiák artériáit, nem sima, rugalmas érfalakat találtak, hanem inkább zsíros, koleszterinnel borított, gyakran elmeszesedett artériákat, amelyek a meszes érbetegség előrehaladott állapotát mutatták. Számos alanynál találtak heges, megvastagodott artériát, mely magas vérnyomás jelenlétét jelzi. A patológusok ma ugyanezeket a kóros elváltozásokat találják, amikor szövettani vizsgálatot végeznek szívroham, stroke, cukorbetegség vagy késői stádiumú szívbetegséggel összefüggő egyéb betegség áldozatainál. Valójában úgy tűnik, hogy a szív- és érrendszeri betegségek az ókori Egyiptomban éppolyan mértékben voltak jelen, mint ma Amerikában.****

* ^{A Protein Power c. köny szerzője}
** ^{Ann Transl Med. 2016 May; 4(10): 191. doi:  10.21037/atm.2016.05.10}
*** ^{Forrás: Cape Town Live, Tim Noakes Trial, Agriculture, Part 9}
**** ^{Dr. Michael Eades, The Protein Power ... 399. oldal}