Az Orthomolecular Medicine News Service január óta hangsúlyozza a D- és C-vitamin, valamint a cink és magnézium jelentőségét ebben a járványban [1]. Magam [a cikk szerzője, Damien Downing] több mint 30 éve írok a D-vitaminról és a napfényről [2], és még soha nem volt a téma ennyire fontos.

Ha most elkapná a COVID19 vírust, és jó a D-vitamin szintje (attól függően, hogy már szedte-e kiegészítésként), az jelentősen csökkentené a fertőzés kialakulásának, a betegség súlyosbodásának és halálnak a kockázatát. A D-vitamin fokozza a veleszületett immunitást, miközben csökkenti a gyulladásos válaszreakciók súlyosságát és támogatja az antioxidáns aktivitást [3]. A D-vitamin hiány korrelál az ARDS, a szepszis és az ezek által okozott halál kockázatával [4]. Akár az is jelenthet némi védelmet, ha napsütéses helyen élünk [5] - vagy még jobb, ha olyan helyen lakunk, ahol az emberek általában jó D-vitamin szinttel rendelkeznek, valószínűleg étrendi forrásokból [6].

Európa országaiban a COVID-19 kialakulásának és az abból eredő halálozásnak a valószínűsége negatívan korrelál az átlagos népesség D-vitamin státusával, mindkét valószínűség nulla értéket elérve, ha a vérszint meghaladja a kb. 75 nmol/l értéket amint ezt itt egyértelműen látható [7]. A diagramot újra rajzoltuk az eredeti adatokból, és a tetején az is látszik, hogy Spanyolországban és Olaszországban az időseknél jelentősen alacsonyabb a D-vitamin szint.

Beavatkozás!

Most már azt is tudjuk, hogy akkor is tudunk erős csapást mérni a vírusra, ha [már] megfertőződtünk. Nos, azt tudtuk, hogy a C-vitamin, a cink és a magnézium működik (lásd az OMNS számos közleményét az évek során). Az ajánlott megelőző felnőtt adagok: C-vitamin, 3000 mg/nap (osztott adagokban, a béltolerancia érdekében), magnézium, 400 mg (malát, citrát vagy klorid formájában), cink, 20 mg. [1]

Újdonság, hogy a D-vitamin akut helyzetben is működik. Csodafegyvert nekünk? Íme, van jó pár!

5 évvel ezelőtt egy edmontoni háziorvos drámai hatásokról számolt be az influenzával kapcsolatban - "a tünetek teljes megszűnése 48-72 óra alatt", 50-60 000 NE D3-vitamint adva [8]. Most egy új tanulmány számolt be hasonló hatásról a Covid-19 esetében.

Az új tanulmány a spanyolországi Cordobából [9] 76 olyan, kórházba került beteget vizsgált, akiknél mind a Covid-19, mind az akut légúti fertőzés jelei mutatkoztak. 26 beteg csak a szokásos kórházi ellátást kapta, azonban a további 50 beteg D-vitamint is kapott. Az alkalmazott forma a 25-hidroxi-D3 volt, az aktívabb forma, amelyet általában vérvizsgálatokban mérnek. Az 1., a 3. és a 7. napon, tehát egy héten át adott dózis megfelelt 128 000 NE-nek, vagy napi 18 000 egységgel volt egyenértékű a szokásos D3-vitamint tekintve. Ez nagy adag volt, de nem veszélyes - lásd alább.

Mi volt az eredmény? Íme a grafikon. A kontroll csoportban a betegek 50%-ának volt szüksége intenzív osztályos elhelyezésre; a 25 (OH) D csoportban csak 2%-ának, mindössze egy betegnek az 50-ből.

Az adagolás fontos, és általában félreértik

Hatásos eszközeink vannak, amelyeket már most felhasználhatunk arra, hogy életeket mentsünk; miért nem tesszük ezt? Ennek egyik oka az adagolással - mind a D-, mind a C-vitaminnal - kapcsolatban elterjedt félreértés. Úgy tűnik, hogy az Egyesült Királyságban mindez egyetlen kormányzati bizottság feladata.

A fent idézett epidemiológiai tanulmány [7] azt mutatja, hogy a COVID-19 elleni védelemhez legalább 75 nmol/l (30 ng/ml) D3-vitamin vérszintre van szükség. Egy felnőttnek 3 hónapig 4000 NE/nap D3-vitamint kell bevennie ahhoz, hogy megbízhatóan elérje a 75 nmol/l szintet [10]. A színesbőrű személyeknek kétszer annyira lehet szükségük [11]. Ezek a dózisok megelőzhetik, azaz nagymértékben csökkenthetik a súlyos megbetegedés kockázatát, de nem elegendőek egy akut vírusfertőzés kezelésére - amely 60 000–120 000 NE dózisú akut beavatkozást igényel.

De a D-vitamin bevitelére vonatkozó kormányzati ajánlások - 400 NE/nap az Egyesült Királyságban és 600 NE/nap az USA-ban (800 NE 70 év felett) és az EU-ban - elsősorban a csontok egészségén alapulnak, és a pandémiás helyzetben sajnálatos módon nem megfelelőek. Több nemrégiben megjelent cikk azt állította, hogy naponta több mint 4000 NE D3-vitamin veszélyt jelenthet, gyakran hivatkozva az Egyesült Királyság Táplálkozási Tudományos Tanácsadó Bizottságának (SACN) 2016. évi jelentésére, amely a bevitel ajánlott felső szintjét (UL) 2000 NE-ben határozta meg (50 mcg) naponta [12]. Ez a jelentés így fogalmaz; "A túlzott D-vitamin bevitelnek azonban toxikus hatása van (Vieth, 2006)".

Ez azonban félrevezető, mert a 2006-os Vieth-tanulmányban [13]  ez szerepel: "A közzétett jelentések szerint toxicitás 500 nmol/l-t meghaladó 25(OH)D-koncentráció mellett fordulhat elő." Ez nagy biztonsági tartományt jelent, mert napi 4000 NE bevitellel hozzávetőlegesen 75 nmol/l-ig lehet eljutni, ezzel szemben három hónapon át napi 30 000 NE-nél többet kell bevenni ahhoz, hogy elérjük az 500 nmol/l D-vitamin vérszintet, ahol toxikus hatás kockázatának esélye felmerülhet.

Mit tehetünk?

Ha hat hónappal ezelőtt mindenkinek elegendő D-vitamint adtunk volna, amikor ez az egész elkezdődött - márciusban, amikor az északi félteke még ki sem jött a télből, és a[z ott élők] D-vitamin szintje a legalacsonyabb volt -, mi történt volna? Nos, határozottan hiszek abban, hogy több száz fekete és ázsiai egészségügyi dolgozó továbbra is életben lenne (csak az Egyesült Királyságban), sok olyan nagypapa és nagymama mellett, akiknek egyedül kellett meghalniuk az idősotthonokban.

Két évtizeddel ezelőtt Richard Horton, a The Lancet szerkesztője írta [14]; "Ha az emberek egészségi állapota a tét, akkor fel kell készülnünk arra, hogy lépéseket tegyünk e kockázatok csökkentése érdekében, még akkor is, ha a tudományos ismeretek nem meggyőzőek." Nincs elfogadható ok arra, hogy megvárjuk, amíg a placebo-kontrollos vizsgálatok meggyőzőek lesznek ezen a téren; tudjuk, hogy a D-vitamin, a C-vitamin, a cink és a magnézium segítenek, és nem fognak ártani.

Tehát mi történne, ha mindenkinek elegendő D-vitamint adnánk most rögtön? Az adott népességben ez nagymértékben csökkentené annak kockázatát, hogy az emberek megfertőződjenek, a betegség súlyosbodjon és betegek meghaljanak. 100%-os garancia ez az Ön biztonságára? Természetesen nem, Ön nem "emberek"; a népességre vonatkozó vizsgálatok nem tudnak nyilatkozni egyénekről - például nem ismerik az Ön D-vitamin szintjét, ahogyan más, lehetséges problémáját sem.

Egy kormány számára azonban sokkal biztonságosabb és olcsóbb lépés [lenne], mint egy oltás, amely esetleg soha nem készül el - gondolhatja Ön is. A hátránya pedig elhanyagolható; ha egyszerűen nem működne, mi itt az Egyesült Királyságban annyit vesztettük volna, amennyit a miniszterelnök épp repülőgépének újra festésére költött. És egészen pontosan senkit nem betegített volna meg. A nem cselekvés kockázata sokkal nagyobb, mint a cselekvés kockázata.

Cselekedjünk most!

Cselekedjünk most, és életeket mentünk. De nem tartanám addig vissza a lélegzetem, amíg bármelyikünk kormányzata megteszi a megfelelő lépéseket; meglehet, azt magunknak kell megtennünk.

Michael Holick (ő a D-vitamin-kutatás egyik nagyja) új alkalmazása, a D*minder használata jó lehet kezdésnek, és ingyenesen letölthető. És vásároljon nagy dózisú D3-vitamint (nem, a halevés nem elég, és a tőkehal-májolajban túl sok az A-vitamin).

Mivel miniszterelnökünk [a brit} szereti a rövid fülbemászó szlogeneket, íme egy mindannyiunk számára;

NYOMD FEL A D-t!

A szerző megjegyzése: Ezt eredetileg júniusban írtam, az első részt két, akkor még az előzetes publikáció státuszában levő cikkre alapozva. Most arról értesültünk, hogy a két dolgozatban szereplő adatok nem igazolhatók. Nincs más lehetőségünk, mint visszavonni azt a szakaszt. Ezt a kiadást most ennek ténynek és egy olyan új cikknek a figyelembevételével írtam át, amely mérlegeli D-vitamin terápiát koronavírus fertőzésben.

 

^{Hivatkozások:}

1. ^{Saul AW. (2020) Vitamin C Protects Against Coronavirus. Orthomolecular Medicine News Service. http://orthomolecular.org/resources/omns/v16n04.shtml}
2. ^{Downing D. (1988) Day Light Robbery. Arrow Books, London. ISBN-13: 978-0099567400}
3. ^{Grant WB, Lahore H, McDonnell SL, Baggerly CA, French CB, Aliano JA, Bhattoa HP. (2020). Evidence that vitamin D supplementation could reduce risk of influenza and COVID-19 infections and deaths. Nutrients, 12, 988. https://www.mdpi.com/2072-6643/12/4/988}
4. ^{Dancer, R. C. A., Parekh, D., Lax, S., et al (2015). Vitamin D deficiency contributes directly to the acute respiratory distress syndrome (ARDS). Thorax, 70(7), 617-624. https://doi.org/10.1136/thoraxjnl-2014-206680}
5. ^{Tang, L., Liu, M., Ren, B., Wu, Z., Yu, X., Peng, C., & Tian, J. (2020). Sunlight ultraviolet radiation dose is negatively correlated with the percent positive of SARS-CoV-2 and four others common human coronaviruses in the U.S. Science of The Total Environment, 751, 141816. https://doi.org/10.1016/j.scitotenv.2020.141816}
6. ^{Laird, E., Rhodes, J., & Kenny, R. (2020). Vitamin d and inflammation - potential implications for severity of COVID-19. Irish Medical Journal, 113:81-87. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/32603576 http://orthomolecular.org/resources/omns/v16n04.shtml}
7. ^{Ilie, P., Stefanescu, S., Smith, L. (2020) The role of Vitamin D in the prevention of Coronavirus Disease 2019 infection and mortality. Aging Clinical and Experimental Research, 32:1195-1198 https://link.springer.com/content/pdf/10.1007/s40520-020-01570-8.pdf}
8. ^{Schwalfenberg, G. (2015). Vitamin D for influenza. Canadian Family Physician, 61: 507. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4463890}
9. ^{Castillo, M. E., Entrenas Costa, L. M., Vaquero Barrios, J. M., Alcalá Díaz, J. F., Miranda, J. L., Bouillon, R., & Quesada Gomez, J. M. (2020). "Effect of Calcifediol Treatment and best Available Therapy versus best Available Therapy on Intensive Care Unit Admission and Mortality Among Patients Hospitalized for COVID-19: A Pilot Randomized Clinical study". The Journal of Steroid Biochemistry and Molecular Biology, 105751. https://doi.org/10.1016/j.jsbmb.2020.105751}
10. ^{Vieth R, Chan PC, MacFarlane GD. (2001) Efficacy and safety of vitamin D(3) intake exceeding the lowest observed adverse effect level. Am J Clin Nutr, 73:288-294. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/11157326}
11. ^{Cashman KD, Ritz C, Adebayo FA, et al. (2019) Differences in the dietary requirement for vitamin D among Caucasian and East African women at Northern latitude. Eur J Nutr. 58:2281-2291. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/30022296}
12. ^{UK Scientific Advisory Committee on Nutrition (SACN) (2016) Vitamin D and Health. https://assets.publishing.service.gov.uk/government/uploads/system/uploads/attachment_data/file/537616/SACN_Vitamin_D_and_Health_report.pdf}
13. ^{Vieth R (2006) Critique of the considerations for establishing the tolerable upper intake level for vitamin D: critical need for revision upwards. J Nutr, 136:1117-1122. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/16549491}
14. ^{Horton R. (1998) The new new public health of risk and radical engagement. Lancet. 352:251-252. https://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736(05)60254-1/fulltext}