Hogyan boldoguljunk abban az erős tudományos "háttérzajban", ami ma körülvesz bennünket?

Ha csak az elhízással kapcsolatos publikációk számát tekintjük, gyorsan belátjuk, hogy ma már nem tudjuk naprakészen követni a szakirodalom egészét. 1940-ben és 41-ben, tehát két év alatt mindössze 3 cikk jelent meg ebben a témában. Az 1950-es években kevesebb mint 100-at tettek közzé évente. Ma 400 közlemény jelenik meg a szaklapokban... hetente*.

Számomra az a módszer vált be, hogy az évek során kiválasztottam kb. egytucat kutatót, szerzőt, akiknek a munkásságát részletesen áttekintettem, elveiket, kutatási eredményeiket a gyakrolatban alkalmaztam, megbizonyosodtam arról, hogy azok működnek. Az ő közleményiket lehetőleg mindig elolvasom. Ha akad némi többlet szabadidőm, akkor gyorsan körülnézek a napi hírekben, akad-e valami átütő erejű újdonság más forrásból.

Belátható, hogy a női- és férfimagazinok szerzői, szerkesztői, akiknek számos más témával is foglalkozniuk kell, teljesen reménytelen helyzetben vannak, amikor a táplálkozástudomány területén választanak forrást.

Meglehet, ezért az a sok zöldség (és gyümölcs), amit ezekben a szórakoztaó sajtótermékekben olvashatunk az egészséges táplálkozásról...


^{* A publikációk számának forrása Gary Taubes}